Szeptember

http://www.kishajo.net/

Hajónaplónk kis csuszással kerül újra az érdeklődők szeme elé. Miért e késés? Sokáig ingyenes felületet biztositó webservereken futott a kishajó, azok minden előnyével és hátrányával. Egy idő után azonban több a hátrány, mint az előny, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy áttérünk egy "saját", azaz fizetős tárhelyre, ahol az adatok tárolása és a hozzáférés biztonsággal garantált. Köszönjük mindenki türelmét és reméljük, hogy a jövőben ezzel a megoldással jobb minőségben lesz elérhető a kishajó!

Vendégeink voltak

Szeptemberben P. testvére családostul érkezett hozzánk látogatóba. Persze nem csak henyélni a napon és dagonyázni a partmenti vizben, hanem hogy kivegyék részüket a hajóépítés embertpróbáló munkálataiból

Ágota és Flóra a konyhaszekrények polcainak modellezését vállalta, ami rendkívül időrabló és vátozatos, de cseppet sem kényelmes testtartást igénylő feladat. (Tapasztalatból már tudjuk, hogy a kartonpapírból (melyet ezuton is köszönünk a LIDL-nek) kivágott minták után gyártott polcok még bizony elég utómunkálatot igényelnek.Csiszolás és próba a helyére,majd megint csiszolás és ismét próba...mivel a hajó fala nem igazán derékszög, igy minden egyes polcra érvényes az " egyedi " elnevezés.A lányok papírból kimodelezték, mi fából kivágtuk és végül  a helyére csiszoltuk.

De a végeredmény magáért beszél...köszönjük csajok a segitséget.

István, Dani és P. eggyesített erővel láttak hozzá a leendő beltéri ajtók prototípusának vázszerkezetgyártásához. Terveink szerint ezek az ajtók választjék majd el a fürdőszobát és a tárolóhelységet a nappalitól.

Persze jutott idő strandolásra, Poros-i kirándulásra, grillezésre , kockás abroszos kis tavernákban finomságok kóstolására és még az égiek is kegyesek voltak hozzánk, sok napsütést és jó meleget adott nekünk.Köszönjük,hogy meglátogattatok bennünket itt az Isten háta mögött,vállalva a hosszu ut fáradalmait.

Medikan

Szeptember végén egy rendkívüli időjárási jelenség, a "MEDIKAN" érte el a görög partokat Olaszország felől. A MEDIKAN tulajdonképpen a hurrikán "európai változata", rettentően erős szél kíséretében érkező heves zivatarok, felhőszakadások. Az addigi kellemes meleg rohamosan csökkent, s a meteorológusok által ígért időpontban pontosan érkeztek a széllökések. 100 km/h feletti szél és erős széllökések kiséretében köszöntött ránk a vihar. Három napig tombolt, bömbölve, ordítva, rombolva ahol csak lehetett. A felhőszakadások következtében lezúduló vizeséssel a csapadékelvezetéssel amúgy is nagyon gyengén felszerelt görög infrastruktúra (minek is?) nem bírt megbirkózni. Sárfolyam hömölygött az utakon magával ragadva mindent, ami nem állt elég erős talapzaton. A vihar ahogy érkezett úgy el is ment, nyomában pompás napsütés, csivitelő madarak és lágy szellő maradt...

Gábor barátunk, kinek szintén itt van egy kis vitorláshajója, éppen a vihar kezdetekor tartott visszafelé a kikötőbe. 10-15 tmf távolságban megálltak Ermioniban, ahol a hajómotor egy csendes kattanás kiséretében nyugovóra tért. A helyszini javitás lehetősége kizárt volt, így Gábor úgy döntött, hogy az éjszakát a biztonságos kikötőben tölti. Az éjjel rendkívül nagy hullámzást okozott, ezért Gábor másnap úgy határozott, hogy a kikötön belül megpróbál átállni egy nyugodtabb helyre, persze csak a (bőséges) szél segítségével, motorikus ereje nem lévén. A manőver során a szél egy pillanat alatt "kifujta" a hajót a nyílt vízre, igy nem maradt más lehetősége, mint nekivágni a "hazafelé" vezető útnak. Egy darabig jól mentek a dolgok, bár a szél iránya nem volt kedvező, de hamarosan olyan szélcsend következett, amiben a hajó szinte állni látszik. Gabor ekkor "lestoppolt" egy arra halado katamaránt, aki készségesen vontatni kezdte a hajót. Nemsokára újból feltámadt a szél, így kénytelen volt elengedni Gábort, mert abban a szélben vontatni nem tudott volna. Mivel ekkor már sötétedett és a vihar is egyre közelebb érkezett, Gábor egy ismerős kis öblöt célzott meg, ahol pompásan lehorgonyzott, majd felhívott minket telefonon, hogy érte tudunk-e menni, mert nem akar a hajón maradni a viharban. Ekkor már sötét este volt, csapkodtak a villámok, a szél a hajunkat cibálta a fejünkről, de egy pillanatig nem volt kétséges, hogy megyünk Gáborért. De hova? Csak homályos útmutatást kaptunk barátunktól, hogy a haltelep utáni öbölben van... Google Earth segítségével "lokalizáltuk" a partraszállás lehetséges helyét, majd kerestünk egy közeli közös pontot, amit autóval elérhetünk. Fél óra múlva ott álltunk a sötét éjszakában a tengerparton a sötétben, zuhogó esőben, a szél nyomása alatt bólogató, jajgató fák tővében és reménykedtünk, hogy ez az a pont, ahol Gábor kijön a partra. A zugó szélben kiabálni, fütyülni vagy dudálni teljességgel reménytelennek tünt, maradt hát a reménykedő várakozás. Fél óra múlva pontosan az orrunk elött feltünt Gábor csuromvizesen, nyakigsárosan. Egy luxusnyaraló kertjáben ért partot, s onnan kijutni időbe tellett. Éjfélre már a meleg szobában ittuk a forró teát, míg a vihar tombolt a fejünk felett.

www.youtube.com/watch?v=NT_n2y8Xxbc&feature=youtu.be&fbclid=IwAR3vrTFCRqhQkzAVr6pNLjd9e4e9TSCZ0Dj5yT8M0eedF35gFnB6KQshRwI

Másnap reggel a viharos szél kicsit enyhült, igy elhatároztuk, hogy megnézzük a hajót, nem esett-e baja a viharban? (Van e egyáltalán még miért aggodni?...) A hajót ott találtuk az öbölben, jól tartott a két horgony. A gumicsónakot betuszkoltuk a hullámverésbe és kemény evezéssel elértük a hajót. Bíztunk benne, hogy változik a szélirány és repülhetnénk a hazai vizekre. A hullámzás olyan iszonyatos erővel billegtette a hajót, hogy még kapaszkodva ülni sem volt egyszerű mutatvány. Indulásról szó sem lehetett, mert nem tudtuk felhúzni a horgonyokat a hirtelen emelkedő - süllyedő tatról. Gábor többször lemerült a tengerfenékre, de kézzel sem tudta kitörni a horgonyt a homokból. Délutánra világossá vált, hogy az akciót le kell fújni aznapra, mert világosban már nem értünk volna a kikötőnkbe. Megint hullámfördőztünk a gumicsónakkal kifelé, majd hazaautóztunk a helyenként patakmederré változott autóúton. Harmadnap elcsitult a vihar, kisímúlt a víz, kisütött a nap. Mi újbol kimentünk a hajóhoz, ezúttal már könnyedén begumicsónakoztunk (hiába no, a rutin! :)), majd simán felhúztuk a horgonyokat és kivitorláztunk az öbölböl. Kecsesen és lendületesen szelte a vizet a hajó, amíg be nem köszöntött a szélcsend... Az kikötőnk bejáratátol 1-2 kilométeres távolságban "lotyogott" a hajó és nem mozdult... Szinte vadásztuk a fuvallatokat, itt ott fodrozodott körülöttünk a víz, de a várt szél, szellő, fuvallat nem járt felénk. 3 órát várakoztatott minket a jó öreg Poseidon, majd megkönyörülve kellemes és majdnem kedvező irányú szelet zavart a vitorlánkba! Krajcolva jutottunk be az öbölbe, s néhány perc múlva a szokott helyén állt a hajó. Így ért végett számunkra a viharos megpróbáltatás, szerencsésen, épségben ember és hajó.