Április

Végre elérkezett a nagy nap, lejárt a négyhónapos munkaviszonyunk az osztrák alpokban.

Multikulti team...az Albona Nova hotel dolgozói....és a tulajdonosnő a lányaival és férjével

Házi naptárunkon berajzoltuk az utolsó X-et - euforikus érzés volt - elbúcsúztunk a kollégáktól, barátoktól, s reméltük, hogy nem most láttuk egymást utoljára!

Miután hátat fordítottunk a magas és fagyos hegyeknek Svájcba mentünk a család ott élő részét és barátokat meglátogatni. Nagyon gyorsan elrepült ez a pár nap, szinte egyszerre volt üdvözlés és búcsúzás. Mivel nagy földrajzi távolságban élünk egymástól, így számunkra az ilyen személyes találkozások adta lehetőségek ritkábbak, mint másoknál. Jó volt találkozni és beszélgetni mindenkivel, furcsa volt újra az ismerős utcákon bolyongani, de várt minket a sok távoli cél, igy hamarosan keletnek fordultunk és átszeltük széltében Europát, hogy Magyarországra érkezzünk.

Voltunk Győrben, Miskolcon és Budapesten, találkoztunk szeretteinkkel, eltöltöttünk 1-2 napot "otthon" (hol van tulajdonképpen a mi otthonunk?) rengeteget "ügyintéztünk", meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a magyar hivatalokba is betörtek az új szelek, zökkenőmentesen sikerült a NAV-val kitöltetni egy görög-angol nyelvü okmányt!

Családi vacsora a hires-hirhedt Creppy palacsintaházban

Édesek és sósak - kinek kinek kedvére valót

Becsomagolva-útra készen

Levizsgáztattuk szeretett, hüséges kis autónkat, ledolgoztuk a beszerzések listáját és ott álltunk a nagy feladvány előtt: hogy fér be minden csomagunk az autóba? Szerencse, hogy már mi magunk is játszhattunk Legóval és gyermekeinkkel is hódoltunk e szenvedélynek, (valamint a sok-sok órányi tetrisz bajnokságok), 2 óra alatt sikerült bepakolni (inkább begyömöszölni, betuszkolni) az autóba mindent! Meglepetésünkre ráadásul még a hátsó kerekek sem ültek fel a dobra! :)
 

Így hát déli irányba fordítottuk a kompaszt és újból kettészeltük a térképet hosszában. Szerbiában a szokott szálláshelyünkön megaludtunk és másnap indultunk tovább a Macedon-Görög határ közeláben fekvő Loutraki - Pozar nevü település felé.

Loutraki - Pozar - Alkyonis hotel

A hely varázsa

Ez a hely 700 méter magasan fekszik, csodálatosan zöld erdők közepén. A környező hegyek csúcsain még hó virít, a domboldalakról gyorsfolyású patakokban és számtalan vízesésben, zuhatagban zuborog az olvadó hólé.

Jegesen

A jéghideg víz mellett a hegy gyomrából 38 fokos termálvíz is a felszínre jut, amire egy természetes fürdőt építettek. A patakmeder mellé 2 darab 6x4 méteres medencét építettek, ahol a melegvízben lubickolnak a vendégek. A bátrabbak kimásznak a melegvizes medencéből és beállnak a jéghideg patakmederbe, majd vissza a melegvízbe. Természetesen építettek egy rendes méretu "strandot" is, ahol szintén a termálvízzel töltik meg a medencét.

Termálosan

A fürdő melletti kis településen számtalan kisebb-nagyobb szálloda, panzió van, valamint megszámlálhatatlan mennyiségü taverna, étterem várja az éhes vendégeket.

Aki a fürdés mellett kirándulni is szeretne, az a patak medrében indulhat neki a hegyoldalnak. Az út igazi kalandos ösvény, néhol csak arasznyi széles, fák alatt kígyózó, avarban elvesző csapás. Hol a domboldalon fut az utunk, hol a ragyogó fehér kövekkel borított mederágyban botladozunk felfelé. Utunkon sok zuhataggal, vízeséssel találkozhatunk, a ragyogó tisztaságú patakban bárhol felfrissülésre lelhetünk. Kis kitérővel víz mosta barlangot is láthatunk, bár ezek sajnos karbantartás hiánya miatt (elvileg) a látogatók elől le vannak zárva. A természet csodálatos és káprázatos alkotása ez a szurdok, hozzá hasonlót csak dél-svájcban láttunk. Mindenkinek aki arra jár csak ajánlani tudjuk, érdemes meglátogatni!

Itt is gyorsan elrepült a kiszabott 3 nap, s indulhattunk tovább utunk végső állomása felé: várt ránk Kilada és Smiley hajó! Alig 10 órányi folyamatos autózás után fáradtan de boldogan érkeztünk be a célállomásra. Nagy örömmel üdvüzöltük egymást Tibor barátunkkal, s a többi régi ismerőssel. A "házacskánkat" rendben találtuk, a hosszú és nedves tél nem tett benne kárt. Látszólag a hajónak sem ártott az idő, a ponyva úgy áll rajta, ahogyan mi azt lezártuk. (Ponyvabontás két napmúlva). A négy hónap "érintetlenség" persze a pornak nem állta útját, úgyhogy következett kedvenc sportágunk a főzés-mosás-takarítás triatlon! :) Most, mikor e sorokat írom, a ház ragyog kívül-belül, minden frissen mosva, napon széllel szárítva a szekrénybe hajtogatva várja sorsát. Ráadásul megejtettük az első fürdozést, a tenger vize még kicsit hüvös, a homok fínom meleg, a napsugarak már a nyár hangulatát idézik. Mi pedig élvezzük, hogy újra élhetjük a szorgos hétköznapokat!

Megérkeztünk