decorative background image

Február

strapabíró háztetők

Február hava hatalmas hóval érkezett....a vendégek örömére.A mi szempontunkból szinte mindegy volt,mert azon az egy szabadnapon  örültünk,ha éltünk.Mivel a munka miatt egész héten nem jutunk ki a szabadba,igy a szabadnapon szinte kényszeriteni kellett magunkat,hogy kimozduljunk a szobából.A hó pedig napokon keresztül esett,igy voltak olyan időpontok,amikor az utakat már nem győzték takaritani és végül a hó bezárta a völgybe vezető utakat.Se ki-se be.Mondhatnánk,hogy hurrá,nem jön új vendég,de sajna a régi sem tudott elutazni :)

A háztetőket méteres hópaplan boritotta,félő volt,hogy összeroskadnak a nagy hó alatt,de aztán megtapasztaltuk,hogy ezeket a házakat bizony jól megépitették,vigan birták a terhelést.A hó egy hétig megállás nélkül esett,az utakat ugyan megnyitották,de a felgyülemlett hómennyiség szinte leirhatatlan lett.

E. a szobalányok gyöngye

Jöjjön egy kis leirás,miről is szól a szobalányok napja...

Váltott müszakban dolgozunk....egyik héten 8 órától 14 óráig,majd 2 óra pihenőidő (jó esetben,rosszabb napokon ez elmarad ) és 16 órától 21 óráig.

A másik müszak reggel 6 órától 16 óráig tart.Én személy szerint az "egybe műszakot" jobban kedvelem,de nem kivánságmüsor ez kéremszépen.

Mit is takar egy nap:Amikor reggel 6-kor kezdek,akkor a közösségi helyiségekkel kell kezdeni, mint pl.bár-dohányzó, gyerekjátszó, moziterem, recepció, wc-k, szauna, ezeket "játszva" takaritom kb. 1/2 8-ig,akkor reggeli szünet és 8 órakkor kezdődhet a szobák takaritása.

 

szivecske,még gyakorlás alatt

Egy szobalányra kb. 12 szoba jut,ami nem tünik soknak,alapból két személyesek.Kivételt képez,ha pótágyakat kell betenni,igy akár 5 főre is megemelkedhet az ágyszám egy szobán belül.Mikor egy szobalány belép a szobába,első feladat,hogy mindent,ami a földön van,összegyüjteni,székekre rakni.Zokni,gatya,poló,pulóver,használt óvszerek ágy alól kikotrása...ahol leesett a kedves vendégről.Komolyan,ez több időt vesz igénybe,mint az ágyak megigazitása,portörlés,porszivózás és a fürdőszoba-wc takaritása.A fürdőszoba takaritásnál nem ritkán találkozik olyan esettel az ember,hogy a kedves vendég a wc helyett a kádat használja dolga végzésére. Egy ismerősünk Hüttében (hegyi menedékház) dolgozott, őt idézve " szerintem minden vendég fenekére ventillátor van szerelve, olyan szinten volt minden összefröcskölve ". Ezzel a 12 szobával kb. 14 óráig végezni kell, ugyanis ez az az időpont, amikortól a megérkező kedves vendég elfoglalhatja a szobáját.Persze ha hamarabb kész van egy szoba,akkor nem váratják délutánig. A feladat akkor válik érdekessé, amikor várom, hogy a szobából a vendégek elutazzanak és közben szólnak a recepcióról, hogy készen van-e már a szoba, mert itt ül az új vendég.... ja persze, hogy készen van, még az előző ki sem ment belőle. Máris, de azonnal add Uram!

fürdőszoba takaritás előtt-után

szoba takaritás előtt-után

A délutáni munkaidőt a mosodában vasalással és a mosogépek folyamatos adagolásával töltjük. A száritógépből kijövő törölközőmennyiség hegyeket képez. 100 fok van a helyiségben, hisz minden gép nonstopp működik, nincs idő arra, hogy leállitsuk őket, hiszen amit délelőtt megtermelünk a vendégektől,azt délután ki kell mosni, vasalni, hogy másnap reggel megint legyen friss ágynemű, törölköző... ja a mosodában még az éttermet is kiszolgáljuk, terítők-szalvéták tömkelege érkezik minden nap. A munkaruhákról már nem is beszélek. Van a helyiségben egy hatalmas vasalógép, ami ontja magából a meleget. Ez a meleg fincsi lenne, ha fáznánk.

mosoda

Az esti órákban,amikor a vendég vacsorázni indul, levezetésként még egyszer minden szobát végig kell járni, szemeteseket üríteni, ha szükséges törölközőket cserélni, ágynemüket olyan helyzetben igazitani, hogy a kedves vendégnek már csak magára kelljen húznia a takarót, a takaró tetejére kikésziteni a pizsit és az esti mese lapocskát (nem hülyéskedek,minden este más mesét kapnak a vendégek! ) a párnára helyezni...Komolyan,néha ugy érzem,hogy már csak a jóéjtpuszi hiányzik...
Kollégákról pár szót:abba a helyzetbe kerültem, hogy minden kollégám egy országbeli, igy sajna a munka és beszélgetési nyelv is a sajátjuk. Németet csak akkor hallok, ha én kérdezek. Persze azt is meg kell gondolni,hogy kitől kérdezek, mert a négy kollégából csak egy beszél németül. A többieknél próbálom a jelbeszédet tökélyre fejleszteni, de mit mondjak,nagyon fárasztó. Egy következő pályázásnál ez lenne az egyik kérdésem, hogy milyen nemzetiségü kollégákra számithat az ember lánya. Félreértés ne essék, én is külföldi vagyok ebben az országban, de nem eröltetem senkire a magyarságomat, hanem használom az adott ország nyelvét. A kollégáim erosen kóstolgatnak, próbálnak olyan feladatokat is rámlőcsölni,amiről tudom, hogy nekik kell megcsinálni és furcsán néznek, amikor nemet merek mondani. Eddig ilyet ök még nem éltek meg, hogy egy új ember ne ugy ugráljon, ahogy ők fütyülnek. Hisz ők már sokadik szezonjukat nyomják és egy kezdő ne merjen kérdezni. Hát én merek...
Bizony, mire este kilenckor felcammogok a harmadik emeletre ( na jó,néha liftezek ), nagyon elfáradok. És reggel megint csörög az óra... kezdődik előlröl minden, indul a mókuskerék.

Óra,fáradtságom bizonyitéka

Ebben a munkában a legnagyobb megterhelésnek a karok-lábak vannak kitéve.Nagyon kiváncsi voltam, ugyan mennyit gyalogolunk CSAK hotelon belül,egy müszak alatt.P-től kaptam egy kisokos órát,ami megmutatja ,hogy mennyi lépést, km-t gyalogoltam azon a napon és ezzel mennyi kalóriát égettem  el kb. Itt egy közel átlagos napom: több, mint 12 kilométer a "szolgálati út".

Vannak szabadnapok,mikor erőt veszünk magunkon és nekivágunk a hegyeknek, csak úgy, hótaposás - friss levegő céljából.

Sikerült a februári hónapot is egy gyönyörü , napsütéses kirándulással befejezni.Zürsből busszal lementünk Zugba, ahonnan utunkat gyalogosan folytattuk tovább.A kisokos órámnak köszönhetően a nap végére megállapitottuk,hogy 14 km-esre sikeredett a kirándulás.De megérte,sikerült feltöltődnünk a munkás napokra a következő szabadnapig.

Zürs-Lech-Zug

Házinaptárunk

December végén úgy éreztük, hogy nem biztos, végig tudjuk csinálni az előttünk álló hónapokat. Nem volt szabadnapunk, nagyon fáradtak voltunk és amikor belegondoltunk, még rettentő sok fáradt nap állt előttünk. Bizony, nem sok hiányzott, hogy bedobjuk a törölközőt... próbáltuk minden nap lelkesiteni egymást, de valahogy nem igazán láttuk az alagut végét. Ezért kitaláltunk egy házinaptárt, ahol minden reggel, mint egy szent hely előtt megállunk és húzunk egy keresztet, hogy megint eltelt egy nap. És csak gyűltek a keresztek, ami igazán stimulálóan hatott ránk, mutatva, hogy telnek a napok és igenis van az alagutnak vége!

És egyszer, már nem is olyan sokára, ennek a munkának is vége lesz...

120 napról indultunk és már CSAK ...