Augusztus

Augusztus hónap teljes melegével omlott le a peloponézoszi félszigetre, így mi is élveztük a nyarat! Áttértünk a görögdinnyefogyasztásra, ez jobban oltja a szomjat, mint a víz. Megváltoztattuk a napi munkarendet, reggeltől 4-5 óráig dolgozunk, s este már nem térünk vissza a munkához, így nem tűnik annyira hosszúnak egy-egy munkanap. Délutánonként kihasználjuk a jó időt, így a helyi strand "kemény mag"-jának számítunk. Már megismerjük a hozzánk hasonló cserzett bőrű, állandó vendégeket és mulatunk a hófehér - vagy vörösre égett - "friss beutaltakon" :D A tenger többnyire nagyon fínom, kellemesen meleg. A nyugati szél fodrozza a vizet, igy szinte mindig a szemtelen csapkodó hullámokkal szemben kell úszni. Időnként a tengeri áramlatok kiismerhetetlen szeszélyéből fakadóan a viztömeg alsó részeiben hideg "sávok" vannak, ahol az ember lába szinte "libabőrzik". Úszás után kisodródunk a partmenti sekélyesbe és "dödörgünk, mint ténsasszonyok a büdösben" (borsodi "közmondás", mely szerint az ezredforduló elött a mezőkövesdi Zsóri fürdőben (kénes gyógyfürdő) a szlovák nénik hatalmas XXXL-es melltartókban csücsültek a melegvizes medence szélén és áztatták magukat egész nap).

A hónap meglepetése volt számunkra, hogy a Lepitsa-i strandon magyar beszédre lettünk figyelmesek, s fülünk nem csalt meg minket, valóban egy nagyobb társaság élvezte a vízet a strandon. Jót nevettünk, mert mindannyian azt hittük, hogy itt (a Viág Végén) biztosan nem jár magyar ember, s lám, lám, máris egymásba botlottunk :)
Augusztus hónap egyben a görögök tradicionális "szabadságos hónap"-ja, minden létező szálláshelyet és vizpartot ellepi a " görög túrista". Ezzel egyidőben a legtöbb bolt és szolgáltató, gyártó szabadságolásra megy. A tavernák estefelé (18 óra után) megtellnek vendégekkel, akik éjfélig megszállva tartják az említett vendéglátóhelyeket, majd kipihenve az éjjeli mulatírozást, másnap dél felé megjelennek a strandokon, felfegyverkezve mindenféle színes, úszó vagy lebegő "objektummal", amit csak a kínai űrtechnika gyártani képes! Krokodil, színes egyszarvú (csillámpóni), flamingó, tuc-tuc madár, vagy csak sima pizza-szeletet utánzó úszó plattform. Hiányoltam a felfujható pálmafákkal borított gumiszigetet... :D

Dugózás - avagy a csavarok elrejtése

Persze az élet nem csak habostorta, így a hajóban serényen folyik a munka! Hozzászámítva, hogy napközben bizony igen melegen tud ilyenkor perzselni az említett égitest, nem csak szóvirág, hogy "bugyira izzadtam".

A tárolóhelységben és a fürdőszobában helyére került a padlólemez, így az azt tartó és rögzítő csavarok eltüntetése a végső munkafázis. Ez azzal jár, hogy a csavarokat besüllyesztjük a fába és a csavarfej tetejét eltakaró fadugócskát, - mely 10 mm átmérőjű 4 mm vastag fakorong - befaragjuk, bevágjuk, becsiszoljuk a helyére. Volt, nincs, a padlólemez innentől (majdnem) bonthatatlan, rögzítése láthatatlan :)

Ajtókeret

Elérkeztünk az ajtók kényes pontjához, (két belső ajtó van a hajó lakóterében a fürdőszobáé és a tárolóhelységé.) Ezek a falak rétegelt farostlemezből vannak építve, s természetesen a vágási felületen, így az ajtókeretnél látszódik a 6-7 réteg, ami nem túl szép látvány. Ennek eltakarásáról sok tervet szőttünk, végül a faleces takarás mellett döntöttünk, ami meglehetősen szépen mutat. A következő "ujgyakorlat" a 2 ajtó elkészítése lesz, amit szeretnénk könnyűszerkezetes szendvicspanelből megcsinálni... Izgatottan várjuk a fejleményeket! :D

E.születésnapja

Mint minden évben, az idén is pont 13.-ra esett E. születésnapja, így elhatároztuk, hogy ezt a jeles napot egy nagyobb kirándulással tesszük emlékezetessé. Célunk a sokat emlegetett Monemvasia volt a peloponesos-i félsziget délkeleti csücskében. Utunk a Napfliot ölelő öbölben vezetett át a félsziget túloldalára, majd a tengerparton folytattuk utunkat. Ez az út mélton lehetne párja bármelyik felkapott olasz tengerparti riviéria-sztrádának, a kilátás, a szédítő mélységek és a kékségbe vesző végtelenek semmivel sem kisebbek.

A kék 50 árnyalata

Amit korábban nem néztünk meg térképen, hogy az út a tengerparton csak Levidáig megy, onnan be kell térni a szárazföld belsejébe, ami azt jelenti, hogy a tengerpartról fel kell kapaszkodni a szélmalmok magasságába. A kacskaringos 1000+n szerpentinből álló út felvezet a Parnon hegységbe, kb. 2000 méter magasra. Millió tekervényes kanyar után értük el Monemvasiát. A hely különlegessége, hogy a szárazföldet egy kb. 100 méter hosszú földnyelv és egy híd köti össze a mellette lévő kis szigettel.

Monemvasia

A szigeten áll Monemvasia vára, ami egy valóban jelentős kiterjedésű erődítmény maradványa. A várfal alatt fekszik a régi falu, nagyon szűk utcáival, lőrésnyi kis ablakaival, igazán szeretnivaló látkép. Ma már csak a túrizmus tartja életben a városkát, az épületek egy részében szálloda, étterem vagy üzlethelység található, a többi épület frontfala helyreállitva, ám maga az épület az enyészetnek átengedve. A városka utcái alkalmatlanok a járműközlekedésre, így a szállodák és éttermek teljes ellátását kézi kordékon fuvarozzák a helybéli markos fiatalemberek. A sziget szirtjein megtőrő hullámok robaja nagyszerű aláfestést ad az építmények hangulatához, bizonyos, hogy egykoron pezsgő élet folyt a falak között.

Leonidas

Visszafelé már a félsziget belső oldalán folytattuk utunkat, mely Spártán keresztül vezetett. Spárta ma modern város, egyedül a sportpálya elött hatalmasodó Leonidas király szobra emlékeztet a múltra. A történelemórán tanultuk, hogy a spártaiak Taigetos hegyéről a mélybe vetették az életképtelen csecsemőket, gyermekeket...A mítosz szerint a spártai gyerekeket nem sokkal születésük után a vének tanácsa vizsgálta meg, és ha a csecsemőt valamilyen okból fogyatékosnak vagy visszamaradottnak találták, akkor a Taigetosz lejtőjén, egy Apothati nevezetű helyről a mélybe dobhatták. Nos, a múlt mindent kiszínez, szokták mondani. Pontosabban úgy történt, ha hinni lehet az irott szónak,hogy az ott született gyermeket - ha a szülők valamilyen okból nem tudták, vagy akarták felnevelni - a Taigetos hegységen lévő Apothati helyen kitették a gyerekeket,nem ledobták.A kitevés helye több ókori görög történetben is szerepel, ez a családfő azon hatalmát szimbolizálta, miszerint eldönthette, melyik gyerekét neveli fel, és melyiket nem. Azokat a kisbabákat, akik nem kellettek a családnak, az istenek sorsára bízták: ők vagy éhen-szomjan haltak a kitevés helyén magukra hagyva, vagy más, arra járó, és babák közt válogató családokhoz kerültek. Valójában ez egy örökbefogadási intézmény volt a kornak megfelelő szinten, de semmiképpen sem egy kegyetlen gyermekgyilkos társadalom.

Későn értünk "haza" és örültünk, hogy sikerült megnéznünk Görögország legdélibb partjait. Legközelebb szeretnénk hajóval kikötni Monemvasia partjai elött... :)

István látogatóba

Ebben a hónapban "törzsutas" vendégünk volt, régi motoros barátunk István jött le újból hozzánk, hogy munkánkban osztozzon, társaságával fűszerezze napjaink monotonitását. Úgy gondoltuk, hogy István barátunknak testhezálló feladat a mechanika, így a két külmotor és a "nagy" hajómotor festése, "rendbeszedése" lett a feladata, mit István becsülettel el is végzett. Ezúton is köszönjük neked Barátunk a sok napon töltött órát, a fúrást-faragást és a szép eredményt. Az ütött-kopott Yamaha szép ruhában várja az új életet, az 1963-as gyártású Johnson pedig ujjászületet keze alatt! (Itt még hiányzik a behúzókötél visszahúzórúgója, de idővel arra is sor kerül). A Volvo, mely a hajó 4-5 tonnáját hivatott mozgatni fekete színű lett, sok kapargatás, rozsdamarózás és drótkefélés után. Beemelésig vár a ponyva alatt sorsára.

Akcióban

az eredmény magáért beszél

Nyárbúcsúztató grillparti

Összevonva az elmúlt és a jövendő eseményeket úgy határoztunk, hogy grillezünk Kati,Tibor és István társaságában. Került a rostra minden mi szemnek-szájnak ingere, volt hozzá borocska, édesség. A grillezett húst az utolsó percben borokaág füstjében hengergettük, így valóban kihozta minden zamatát. Kati és Tibor Zazi őrkutya kísérete mellett tért vissza otthonába, mi pedig eloltottuk a parázsló faszenet, majd a szokott tücsökzene kíséretében nyugovóra tértünk a meleg éjszaka sötétjében.

Fürdőszoba

A fürdőszoba az eddigi legpepecsebb projektünk, mert itt mindent, padlószint alatt és felett (beleértve magát a padlót is) meg kellett építeni. Múltidő, mert a nagy részét sikerült megcsinálni, a víz és elektromos vezetékek a helyükön, a padlóborítás becsiszolva, falak szigetelve (parafa) és laminálva, festve. Bútorok beszabva, (még pár apróság vár sorsára, de halad az is) így a "nagy" fürdőszobaszekrény, a pipereszekrény és a mosdótál alatti szekrény. Ezek mind mind rengeteg fúrással, faragással, csiszolással, szét és összeszereléssel járó munkák, hihetetlen sok próbálgatással és izzadással. Persze ezzel még nincs teljesen készen a fürdőszoba,de az már a szeptember hónap zenéje...apróságok,mint csap,csempe,tükör,lámpa,tusoló polcocska...:D de mennyi időt elvisz,mire kitaláljuk, mit-hová-milyen formában