Március

Eljött lassan a kikelet hava. Ebből itt az ablakon kitekintve csak annyit látni, hogy hosszabbak a napok. Lassan de biztosan megtelt a kalendárium veretes, kék, nagy keresztekkel, s ezek szerint sikerrel zárjuk lassan ezt a hónapot is. Elmúlik a 120 nap, hol nagyon nehéz, hol kevésbé fárasztó munkával teli 4 hónap van mögöttünk. Megéreztük az igénybevételt, hiába a mi szervezetünk sem 20 éves már... Hozzájárult a hideg, nedves klíma, talán a magaslati légnyomás is, de érezzük minden ízületünket, hasogat lent és fent, ropog bal oldalt, reccsen jobb oldalt. Ettől eltekintve jól vagyunk, nincs okunk szégyenkezni, mert bár nálunk idősebb dolgozó csak egy van a házban, gyakorlatilag kitartásban, pontosságban, munkabírásban, tempóban bármelyik dolgozóval bátran megmérettetjük magunkat. Megismertük, hogy milyen egy összezárt "multikulti" (vannak a házban osztrákok, németek, horvátok, magyarok, románok és görögök). Zömmel huszon-harminc évesek. Mi a magunk 50+ évével így már "túlkorosnak" számítunk, de talán sikerült mindenkivel szót érteni. Nem születtek életre szóló barátságok, de mindenképpen találkoztunk olyan emberekkel, akiket megkedveltünk és akiket szívesen látunk később is az életünkben. Lassan gondolataink már a búcsúzás, csomagolás, indulás körül forognak, hiszen újabb hosszú út áll elöttünk: vár minket Hellász napfényes partja és Smiley hajónk a ponyva alatt.

A konyhapulton túl

Erre az alkalomra úgy gondoltuk, hogy bepillantást engedünk abba a világba, ami a "Konyha" feliratú csapóajtón túl terül el. Szállodánk konyhája egy 100 fős étterem kiszolgálására van berendezve. Jellemzően félpanziós ellátás van, tehát reggelit és vacsorát készítenek a vendégek számára, valamint a ház dolgozóinak ebédet és vacsorát. Ezt a munkát 5 szakács látja el, jellemzően mindenkinek akad saját "szakterület", ki a salátákért, ki a húsokért, ki a köretekért felelős. A reggeli un. kontinentális reggeli, ebéd ala carte (bár ez ritkán van, hiszen a vendégek a nap nagy részét kint töltik a sípályákon), vacsora 3 fogásos menü. Általában kétféle krémleves áll a választékban, egy előétel, kétfajta főétel (egy húsos és egy halas, de gondolnak a vegetariánusokra is) valamint a desszert. Az itteni adagok nem ósszetévesztendőek a honi Kispipacsárda adagjaival, inkább a vizuális élményt hivatott kiszolgálni, sem mint a gasztronomiai orgazmust. Az alábbi képsorok nem adják vissza teljes pompájukban a színeket, illatokat és érzést, amit ezek a gasztroalkotások keltenek, de reméljük így is sikerül némileg izelítőt nyújtani ebből a világból.

P.mint segédszakács

Egyik esti atrakcio alkalmával P. mint segédszakács müködött közre a vacsoránál.

A látványvacsora egyik fő fogása egy óriási hal volt,amit mindent a szemnek, semmit a szájnak diszitettek fel és mellette a vendégek között felállitott látványgrillen rákokat,kagylókat,kisebb halakat kellett a kedves vendégeknek sütni.E nemes feladat P-re hárult....igy léptették elő gyorstalpalón mosogatóból segédszakácsi rangra.

Lányok látogatóban

Evus és Gabóca, jó barátokhoz hüen ide is eljöttek látogatóba hozzánk.Nemcsak a meleget és a tengert, hanem a hideget és a havat is szeretik.

Csak egy pár napot töltöttek nálunk, igy megpróbáltunk olyan sok programot, kirándulást,látnivalót belesüriteni ebbe a rövid időbe,amennyit lehetett.

Következő nagy találkozásunk megint a napfényes Hellasföldön lesz...reméljük.

Kihasználva a napsütést, egy koccintás erejéig Zsu és Attis is csatlakozott hozzánk.

Tavaszváró szép Húsvétot kivánunk mindenkinek