Januar

Egy hónap telt el azóta, hogy nekivágtunk a Szobalány - Konyhai kisegitő kalandnak. Ausztria legcsücskösebb helyén vagyunk egy síparadicsom kellős közepén. Minden az előre leírttaknak megfelelően fogadott minket, a szálloda harmadik emeletén kaptunk egy szépen felújított, fürdőszobás szobácskát. Ezen a szinten - pár vendégszobától eltekintve - csak az itt dolgozók laknak. Mivel ez a szálloda csak télen a síszezonban tart nyitva, ezért kezdéskor mindent ki kell takarítani, el kell mosni, fel kell készülni a vendégfogadásra. Igy mulattuk az első pár napot, mindent át kellett mosni, takarítani,súrolni,sikálni. Azóta teltházzal üzemel a szálloda, ami azért érződik az elvárt munka mennyiségén is.

P. a marcona konyhai kisegítő

Egy kis összefoglaló tőlünk,hogyan is éljük meg életünk első mosogató-szobalány munkáját,a jót és a kevésbé kellemeset. December 9-én kezdtünk, aztán egy hét mulva kaptuk meg első szabadnapunkat és azóta január 11-én lesz a második szabadnapunk.Majd egy hónapig minden nap dolgoztunk... Mindketten ötvenes éveink elején járunk, jó karban lévő, nem konditeremben sportoló, szívós típusok vagyunk, ennek ellenére nagyon elfáradunk a nap végére! Miben is?

Váltott hetes munkarend van + egy váltótárs. Egyik héten 14 órától zárásig (23 óra körül), másik héten 8 órától 14 óráig, majd 19 órától zárásig tart egy-egy müszak. Napközben mindenki egyedül dolgozik, 19 órától ketten tartjuk a frontot. Feladatkör: 5 szakács által "termelt" összes edény, tál, lábas, fazék, kanál, pitli, kavaró és jó ég tudja mi mosása,tisztítása. Rendelkezésünkre áll egy nagynyomású öblítő és egy ipari gyorsmosogató (kb. 2 perc alatt lerendezi a kosárba tett holmit. Persze nem lehet "dzsuvásan" belegórni, mindent megfelelően elő kell mosni. A gép 91 fokos vizzel mos, az onnan kikerülő edények kellemetlenül melegek... Természetesen a tiszta és száraz edényeket stb. vissza kell tenni a helyére, ez biztosítja az un. "Kitchenwalking" sportprogramot. Mire az ember végez a lábasok hosszú sorával és megelégedetten tekínt a konyhára, berontanak a pincérek és pillanatok alatt elárasztják az összes létező vizszintes felületet kávéscsészékkel, kiöntőkkel, kistányérokkal,nagytányérokkal,kanalak-kések-villák tömkelegével és millió apróbbnál apróbb kiegészítővel. Ez az ütközet délig tart, amikor hirtelen vége szakad a harcnak és mindenki elvonul ebédelni.

A félórás falatozást követően természetesen az ebéd "kellékeit" kell eltakarítani, majd érkeznek az étteremben ebédelő vendégek tányérjai, poharai. Szerencsére ez nálunk nem mérvadó,mivel a vendégek többsége délidőben a sipályán mulatja az időt. Ekkor kell besegíteni a konyhának salátamosással, krumpli-, répa-, retekpucolással, vagy/és feltakarítani a raktárakban, fagyasztókamrákban. Kartondobozokat a présgépbe, üvegeket a konténerbe, mindent a helyére juttatni. Az utolsó mozdulatokba érdemes belehúzni, mert nem marad sok idő, s érkeznek az első lábasok, serpenyok, sziták a konyhából. Ez lefoglalja az embert 17:30-ig, amikor érkezik a menetrendszerinti vacsora. Ezt is többé-kevésbé közösen fogyasztja el a "brigád", majd szalad mindenki dolgára, így mi is, hiszen el kell tüntetni a vacsora romjait, mire érkeznek a kinti étteremből a vacsora edényei. Ekkor már a váltótárs segítségével "felpörög" az üzemelés, és megállás (vagy inkább szusszanás nélkül) nyomjuk, húzzuk és toljuk a rengeteg tányért, tálat, kést, villát. 21:30 felé lecsendesedik az áradat és érkezik a konyhából töméntelen lábas, kondér, serpenyő, hiszen nap végére a szakácsok is mindent "lesepernek" a pultról. Ezzel és az étteremből folyamatosan csordogáló tányérokkal, evőeszközökkel 22:15 körül végzünk, kezdődhet a takarítás! Eloször a moslékost kell kivinni, ez jobb estéken olyan 60 kilós bödön, majd összeseperni, fellocsolni egy vegyszeres oldattal az egész konyhát, felsúrolni,s a végén gumitolóval letolni a vizet a lefolyókba. 22:30 körül jóleso (frászt!) fáradtsággal kiblokkolok,s rövid ideig eltöprengek azon, hogy levezetésképpen felgyaloglok a harmadik emeletre.Még egy frászt! Amíg a lift suhan velem felfelé a tükörben szemlélem az ismerős arcot, valahogy fáradtnak tünik...

Barátkozás

Január közepétől ismét van minden héten egy szabadnapunk...ezeket a napokat általában a környék felfedezésével és uj emberek megismerésével töltjük. Mint szerte a világban, ebben a csücsökben is sok magyar tölti a " szabadidejét " mosogatással, szobalánykodással, pincérkedéssel. Igy ismerkedtünk meg egy magyar párossal Zsuzsával és Attilával, akik már sokadik szezonjukat töltik a világ ezen kis csücskében. Neten keresztül kezdtünk el beszélgetni,aztán a sors ugy hozta,hogy egyazon napon voltunk szabadnaposak ,igy megbeszéltünk egy személyes találkozót is. A sors kegyeltjei voltunk,mert a találkozó hetén pont "Magyar Hét" (!) volt az egyik helyi sportklubban,igy megbeszéltük,hogy megnézzük és megkóstoljuk a Lechben készült magyar babgulyás-lángos-almáspite kombót. Ezek szerint ebben a kis faluban dolgozik annyi magyar ember, hogy lehet rájuk havonta egyszer magyar hetet szervezni :) Az ismerkedés Zsuzsával és Attilával igazán jól sikerült ,kellemes ,vigkedélyü,sokat biró párost ismertünk meg személyükben,igy megbeszéltük,ha máskor is ugy hozza a jószerencse,hogy azonos napon leszünk szabadok,ismét talizunk és közös programot csinálunk.

Lech-Oberlech-Schlössle-Tannegg-Oberlech-Lech

Január utolsó szabadnapjára egy túra lett betervezve...mivel előtte 5 napig folyamatos hóesésben volt részünk ( munkából kifolyólag csak az ablakból élvezhettük ) ,gondoltuk,igazán kellemes lesz jó levegőn taposni a friss havat.Sajnos Zsuzsa és Attila aznap dolgozott igy kettecskén vágtunk neki a gyalogturának. Lechből libegővel felmentünk Oberlechbe ,majd kezdetét vette a mindegy 10 km-es hótaposás.Az eltervezett végcél Tannegg keresztje volt,amit sikeresen el is értünk

Ismét négyesben-nevetősen

A túra végén ismét Oberlechbe találtuk magunkat,ahol Zsu és Atti rezidenciája található.Közben ők is letudták az aznapi munkájukat ,igy csatlakoztak hozzánk és Oberlechből a libegő helyett gyalogosan négyesben lesétáltunk Lechbe. Fáradtan,de kellemes társasággal zártuk túránkat és a napot.